Szofoniás könyve, Szof: protokanonikus ószövetségi prófétai könyv, a 9. a →kispróféták sorában. A protestáns kánonban Zófóniás próféta könyve. - I. Keletkezése. Eredetiségét és egységét - néhány fogság utáni részt nem tekintve - általában elismerik. A próf. született költőnek bizonyul, mind a konkrét ábrázolásban, mind a sötét jövő előrevetítésében kitűnik, és nemcsak nyelvi szempontból, hanem művelődéstört-ileg is figyelmet érdemel. A fellépésre föltehetően az a vallási szinkretizmus ösztönözte, mely Jozija kir. idejében eluralkodott, és amellyel egyfajta kozmopolitizmus és erkölcsi hanyatlás is párosult. Hogy a próf. a külső eseményekben (a szkíták betörése?) Jahve közbelépésének jelét látta volna, az nem vsz. Fő mondanivalója teol. szempontból elsősorban etikai és eszkat. természetű. Küzd a vétségek (hübriszek) ellen; a föld szegényeihez szól, igazságra és alázatra buzdít (2,3), már-már ker. színezettel. Eszkat. szempontból közp. gondolata: Jahve föltétlen Úr (szuverenitás). Ítélete nemcsak Júdára sújthat le, hanem az egész világra, sőt a természetre is (1,3); ezt nem háríthatja el szükségszerűen az ember még megtérésével sem (2,3). Jahve közbelépésének egyébként nem a pusztítás a célja, hanem a belátásra indítás és a →maradék megmentése (3,12). Így ~ az alázatot, az Isten akaratának elfogadását hirdeti. - II. Tartalma. A próf. írások szokásos szerkezetét mutatja (a romlás jövendölése, fenyegető jövendölés az idegen népek ellen, a szabadulás hirdetése, az üdvösség megjövendölése). - 1. A Jeruzsálem ellen szóló rész (1,2-2,3) 5 jövendölést tartalmaz, igen élénk színekkel ecsetelve az →Úr napját, mely büntetésül sújt le a bálványimádásért, az idegen szokások követéséért és a gazdagság hajszolásáért (1,4-17); ehhez csatlakozik 2 mondás (1,18; 2,1) és egy figyelmeztetés (2,3). - 2. A középső rész fenyegető jövendölés az idegen népek: a filiszteusok, Moáb, Ammon, Kus (= Etiópia) és Asszíria ellen (2,4-15). - 3. A 3. rész (3,1-8) megint Jeruzsálem ellen irányul, ezúttal a vezetők ellen vád (3,1-5), majd ítélet (3,6-8) formájában. Vsz. azért különül el ez a rész az 1. résztől, mert a próf. a népek bűnhődésének közbeiktatásával figyelmeztetni akarta Jeruzsálemet (vö. 3,6). - 4. Két ígéret: egy a népeknek (3,9), egy Jeruzsálemnek (3,11-13). - 5. Epilógus: felhívás az örömre (3,14) és vigasz (3,16-20). R.É.

BL:1734.